Vízidisznó Hidrochaeris hydrochaeris Capybara Wasserschwein
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: rágcsálók (Rodentia); család: kapibarafélék (Hydrochoeridae). Leírás: Testhossza 100-130 cm, tömege pedig meghaladhatja az 50 kg-ot is, és ezzel a legnagyobb ma élő rágcsáló. Szürkésbarna szőrzet fedi a testüket, lábujjaik között pedig kicsiny úszóhártyák feszülnek. A hímek orrhátán egy különleges mirigy található, amelyet csupasz bőrfelület jelez. Elterjedés, élőhely: Dél-Amerika északi, északnyugati és nyugati vidékein, egy meglehetősen nagy területen honos, Panamától egészen Argentína északi határvidékéig. A vizenyős, mocsaras területeket, folyók és tavak partvidékét kedveli. Elterjedési területének egyes részein a füves térségeket az esős évszakban szinte teljesen elborítja a víz, mert az agyagos föld nem képes elnyelni a lezúduló csapadékot. Életmód, táplálkozás: A nappalt jobbára a sűrű növényzet közé húzódva tölti, s csak alkonyatkor, illetve hajnalban merészkedik elő, hogy táplálékát felkutassa. Napirendjéhez azonban nem ragaszkodik mereven, hiszen azokon a területeken, ahol vadásszák, szinte csak éjszaka mozog, másutt pedig szívesen sütteti magát a napon. Elsősorban fűfélékkel és különféle vízinövényekkel táplálkozik, de megdézsmálja a lédúsabb termesztett növényeket, például a tököt és a dinnyét is. Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő elég nagy szóródást mutat, néha csak 120 napos, máskor 156 napig is eltarthat. Az utódok száma ellésenként1-7, ám leggyakrabban 3-4 kölyök születik. Az utódok testtömege születésükkor 1-1,5 kg. A kölykök 3-4 hónapos koruktól kezdve már szilárd táplálékon élnek és 12-18 hónapos korukban válnak ivaréretté. Élettartama 10-12 esztendőre tehető. Érdekességek: A vízidisznó teste életmódjához idomult. A szemek és az orrnyílások a fej tetején helyezkednek el, így az állatnak nem kell kiemelnie fejét a vízből, ha levegőt akar venni, vagy szemmel akarja tartani környezetét. Egyébként meglehetősen csendes állatok, ritkán hallani, hogy valamiféle hangot hallatnak. Ennek ellenére az alapos megfigyelő szerencsés esetben meghallhatja a vízidisznók jellegzetes, kattogó hangját. Állatkertekben ezt a hangot akkor hallatják, amikor közeleg az etetés ideje. Emellett rémült sivalkodásra is képesek.