Sörényes juh Ammotragus lervia Barbary sheep Mähnenspringer
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: párosujjú patások (Artiodactyla); család: tülkösszarvúak (Bovidae) Leírás: Elég nagytestű állat, a hímek marmagassága 90-100 cm, tömege pedig mintegy 110 kg. A nőstények ennél lényegesen kisebbek. Az állat testét barnás-homokszínű szőrzet fedi, amely a hasoldalon valamelyest világosabb árnyalatú. Feltűnő jellegzetessége a nyakon, a toroktájéktól egészen a mellső lábakig található, hosszú, lecsüngő szőrszálakból álló sörény, vagy - ha úgy tetszik - szakáll. Ennek színe általában világosabb, mint a test alapszíne, és nemcsak a hímek, hanem a nőstények is viselnek ilyen sörényt, náluk azonban ez sokkal kevésbé kifejezett. Nagyjából ugyanez a helyzet a szarvakkal is, amely ugyan mindkét nemre jellemző, de a kosok szarva lényegesen nagyobb, fejlettebb, a szarv íve mentén mérve akár 70 cm hosszú is lehet. Elterjedés, élőhely: Észak-Afrikában, a Szahara sziklás területein honos. Egykor talán kiterjedt lehetett elterjedési területe, de az elmúlt évezredek során néhány szigetszerű folttá zsugorodott. Emiatt a sörényes juh - bár az állatkertekben gyakori látványosság - a természetben, eredeti őshazájában eléggé ritkának mondható. Életmód, táplálkozás: Különösen az Atlasz-hegységben figyelhető meg, hogy a sörényes juh a nappali forróság idején a sziklák hűs árnyékába húzódik vissza, s csak a késő délutáni órákban ereszkednek le a völgyekbe legelészni. Általában 3-6, de szélsőséges esetben mintegy 20 egyedből álló csoportokban él, amely csoportokat mindig egy domináns kos vezet. Nem válogatós, a száraz, félsivatagos területek gyér vegetációján él. Szaporodás, egyedfejlődés: A nőstények a 150-160 napos vemhességi idő elteltével egy, néha két utódot ellenek, de hármasikrekről is van tudomásunk. Élettartamuk fogságban a 25 évet is elérheti, de a természetben az ilyen idős példányok nagyon ritkák. Érdekességek: Legfőbb ellensége korábban a berber oroszlán (Panthera leo leo) lehetett, mára azonban az oroszlánok kihaltak a sörényes juh elterjedési területéről, ami persze nem jelenti azt, hogy ne volnának állatunknak ellenségei. A ragadozók elleni védelmet szolgálja homokszín szőrzetük, mellyel jól beleolvadnak a környezetükbe. A sziklás élőhely is némi védelmet jelenthet, ugyanis csak kevés állat van, amely a sörényes juhhoz hasonló bámulatos ügyességgel tudna a keskeny sziklapárkányokon szaladni. Bár állatunkat sörényes juhnak nevezik magyarul, az újabb kutatások eredményei alapján akár sörényes kecskének s nevezhetnénk, hiszen úgy tűnik, a kecskékhez közelebbi rokonság fűzi. Annyi mindenesetre biztos, hogy míg a kecske és a sörényes juh keresztezéséből sikerült már utódokat nyerni, a juh és a sörényes juh keresztezésére irányuló kísérleteket eleddig még nem koronázta siker.