Nílusi repülőkutya Rousettus aegyptiacus Egyptian rousette Nilflughund
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: denevérek (Chiroptera); család: gyümölcsdenevér-félék (Pteropodidae) Leírás: Bár a "nagydenevérek" (Megachiroptera) alrendjébe tartozik, teste csupán 12 cm hosszú, testtömege pedig 170 gramm. A többi denevérhez hasonlóan bőrvitorlás szárnya van, feje azonban alig hasonlít a Magyarországon honos denevérekére. Ennek az az oka, hogy a hazai denevérfajok - mint a denevérek legnagyobb része - a "kisdenevérek" (Microchiroptera) alrendjébe tartoznak. A nagydenevéreknek hosszúkás, elkeskenyedő pofájuk van, amely némiképpen emlékeztet a kutyákéra, vagy a rókákéra. Ezért is nevezik ezeket az állatokat repülőkutyáknak, illetve repülőrókáknak. Elterjedés, élőhely: Bár "nílusinak" nevezzük, korántsem csak a Nílus vidékén honos, hiszen Észak-Afrikán kívül a Közel-Keleten, Anatóliában és Ciprus szigetén, sőt Ázsia egyes vidékein egészen Pakisztánig előfordul. Életmód, táplálkozás: A "nagydenevérek" alrendjébe tartozó fajok többsége nappal aktív, de a Rosettus-fajok éjjel járnak táplálék után. A nílusi repülőkutya hatalmas lélekszámú kolóniákat alkot, egy-egy ilyen kolóniába akár 9000 egyed is tartozhat. A kolónia tagjai a nappali órákat egy-egy nagyobb sziklahasadékba, barlangba vagy egyéb búvóhelyre visszahúzódva töltik, éjszaka azonban sűrű rajokban lepik el a környék gyümölcstermő növényeit. Étlapján szinte kizárólag különféle gyümölcsök szerepelnek, méghozzá leginkább az édes gyümölcsöket kedveli. Szüksége is van e nagy energiatartalmú táplálékra, hiszen az aktív repülés rendkívül energiaigényes. Szaporodás, egyedfejlődés: A nílusi repülőkutya vemhességi ideje mintegy 4 hónap. Egyszerre általában csak egyetlen utód születik, de ha mégis két utód születne, az egyik szinte biztosan gyorsan elpusztul. Elléskor az anya testének hátsó feléből, s az ahhoz kapcsolódó bőrlebernyegből egyfajta bölcsőt formál, de kevéssel születése után az apróságnak már saját erőből kell anyján megkapaszkodnia. Ahogy a kölyök egyre növekszik, mind nehezebb terhet jelent az anyaállat számára, ezért a kölyök hamarosan már nem anyján, hanem inkább egy faágon, vagy egy barlang mennyezetén csimpaszkodik, amíg eléggé meg nem erősödik ahhoz, hogy maga is repüljön. A féléves állatok már birtokában vannak a repülés művészetének. Érdekességek: Régóta közismert, hogy a denevérek ultrahang-radarral tájékozódnak. A tudomány echolokációnak nevezi az effajta tájékozódást, amely azon alapszik, hogy az állat saját kiáltásainak visszhangja alapján méri fel környezetét. A gyümölcsevő denevérek többsége nappal aktív, és nem használ ilyen "radart", de nincs is rá szükségük, hiszen látásuk és szaglásuk segítségével könnyedén megtalálják táplálékukat. A nílusi repülőkutyánál, illetve a Rousettus-fajoknál azonban más a helyzet, mert ezek az állatok - noha csak gyümölcsökön élnek - éjjel járnak táplálékuk után. Ezért ezeknek a fajoknak, egyedülálló módon a gyümölcsdenevérek között, mégiscsak van "bioradarjuk", még ha nem is oly kifinomult, mint a mozgó célpontra vadászó "kisdenevéreké".