Nilgau antilop Boselaphus tragocamelus Nilgai Nilgauantilope
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: párosujjú patások (Artiodactyla); család: tülkösszarvúak (Bovidae). Leírás: A nilgau antilop meglehetősen különleges antilopfaj. Alkata inkább szilárd, mint finom és kecses. Testhossza 180-200 cm, amelyhez 40-55 cm-es farok tartozik. Marmagassága 120-150 cm. A nagytestű bikák tömege meghaladhatja a 240 kg-ot is, ám a tehenek, amelyek általában lényegesen kisebbek, kb. 120 kg-osak. A bikák testét sötét, barnásszürke szőrzet borítja, gyakran kékes árnyalattal. A tehenek szőrzete világosabb, sárgás-vörösesbarna színű. Szarva legtöbbször csak a hím állatoknak van, de nekik sem nő hosszabbra 30 cm-nél. A bikákra és a tehenekre egyaránt jellemző a sörény, ám a bikák a toroktájékon is szőrcsomót viselnek. Elterjedés, élőhely: Pakisztán keleti területén, illetve India középső és délkeleti vidékein honos. A síkságokat, nyíltabb, bozótos területeket, illetve a ligetes erdőségeket kedveli, de a megművelt földeken is gyakori látogató. Életmód, táplálkozás: A nilgau antilop csordákban él, amelyek általában 4-20 egyedet számlálnak, attól függően, hogy az adott terület hány állatot képes eltartani. Emellett az idősebb bikák gyakran magányosan járnak táplálék után, s csak párzáskor keresik fel a csordákat. A fák lombjait, cserjék leveleit éppúgy elfogyasztja, mint a fűféléket, vagy egyes gyümölcsöket, virágokat. Sokáig bírja víz nélkül, s csak kora délután, a legforróbb órákban vonul vissza árnyékosabb területekre. Szaporodás, egyedfejlődés: Vemhességi ideje 8 hónap, átlagosan 277 nap. Az esetek túlnyomó többségében ikerborjakat ellik, ám néha előfordul, hogy csak egyetlen utódot hoz a világra. Ivarérettségét úgy 18 hónapos korában éri el, élettartama szerencsés esetben 20-21 év is lehet. Érdekességek: A nilgau antilop szerencsére nem számít különösebben veszélyeztetett állatfajnak. Ennek részben az a magyarázata, hogy kicsiny szarvaikkal még a bikák sem adnak jó vadásztrófeát, húsuk pedig állítólag igen kellemetlen ízű. Minthogy közeli rokonságban áll a szarvasmarhával, a hinduk a nilgau húsát sem eszik meg. Egyes megfigyelések szerint egy nilgaucsoporton belül mindig csak a domináns bikának van kifejezett bikaszíne, a többi hím állat színe inkább barnás, vagyis jobban hasonlítanak a nőstényekre.