|
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: ragadozók (Carnivora); család: cibetmacskafélék (Viverridae).
Leírás: Testhossza 43-71 cm, amelyhez 41-66 cm-es farok tartozik. Testtömege 2-5 kg. Jellegzetessége a bundáját tarkító minta, amely elmosódott hosszanti csíkokból, illetve foltokból áll. A pofa sötét színű, s ugyancsak sötét az állat farka is.
Elterjedés, élőhely: Elterjedési területe jóformán egész Dél- és Délkelet-Ázsiát magába foglalja Észak-Indiától az Indomaláj szigetvilágig. Általában a sűrű erdőségeket kedveli, de emberi települések környékén is gyakori.
Életmód, táplálkozás: Magányosan élő, éjjel aktív állat, a nappalt faodvakban, vagy pedig a sűrű lombsátorban egy vastagabb ágon elnyújtózva tölti, s csak alkonyatkor indul el zsákmányszerző útjára. Bár a ragadozók rendjébe tartozik, s szívesen fogyaszt kisemlősöket, néha rovarokat vagy puhatestűeket, táplálékának legnagyobb része azonban növényi eredetű. Leginkább az édes gyümölcsöket kedveli, s e gyümölcsök kedvéért olykor megdézsmálja az ültetvényeket is.
Szaporodás, egyedfejlődés: Annak dacára, hogy napjainkra már sok állatkertben szaporodott, vemhességi idejét mér mindig nem sikerült kellő pontossággal meghatározni. Az azonban bizonyos, hogy az utódszám ellésenként egy és hat közötti, legtöbbször három utód van egy alomban. A fiatalok 11-12 hónapos korukban válnak ivaréretté. Élettartamuk mintegy 15 év, de a dokumentumok szerint a rekord 22 év.
Érdekességek: A cibetmacskák nevüket arról kapták, hogy a végbéltájék mirigyei illatos anyagot, cibetet termelnek, amelyekből illatszert készítenek. A maláji pálmasodrónak is vannak ilyen mirigyei, csakhogy ezek váladéka korántsem olyan illatos, mint más fajoknál, úgyhogy abból senki nem készít illatszert. Az állatoknak jellegzetes, intenzív szaguk van, s ezt néha még fokozzák is. Több állatkertben is megfigyelték, hogy a maláji pálmasodrók a takarmányként kapott egereket, patkányokat gondosan magukhoz dörgölik, mintegy magukra kenik zsákmányállataik szagát. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
