Nyugati szürke óriáskenguru Macropus fuliginosus Western grey kangaroo Westliches graues Riesenkänguruh
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: kúszóerszényes-alakúak (Diprotodonta); család: valódi kenguruk (Macropodidae) Leírás: Testét szürkésbarna szőrzet borítja, a farok és a lábak vége gyakran egészen sötét, feketés színű, a hasoldal viszont világosabb szürke. A hímek általában sokkal nagyobbak, mint a nőstények, ezért a fajon belül a jellemző testméretek igen eltérőek lehetnek. A testtömeg általában 25 és 60 kg közötti. A nagytestű hímeknél az úgynevezett fejtörzshossz, azaz az orrhegy és a faroktő között a hátvonalon mért távolság a 222 cm-t is elérheti, nem számítva az állat farkát, amely akár méteres is lehet. A nőstények ennél jóval kisebbek. Elterjedés, élőhely: Ausztrália déli, délnyugati, csapadékban általában szegény síkságain, valamint a kontinenstől délre fekvő Kenguru-szigeten honos. Ezen a nagy területen - a nagy távolságok elválasztó hatása miatt - a fajon belül három formája, alfaja alakult ki. Életmód, táplálkozás: A legtöbb kenguruval ellentétben nem kifejezetten éjszakai állat, de a déli forróságban is inkább megpihen az árnyékban. Hajnalban és délelőtt, valamint a késő délutáni, esti órákban aktív a leginkább. Közepes nagyságú csoportokat alkot, amelyekben nemcsak nőstényeket és fiatalokat, hanem több hím állatot is találunk. A hímek megverekszenek rangsorbeli helyükért. A csapat együtt, egy viszonylag kisebb területen szétszéledve jár táplálék után. Táplálékuk jobbára fűfélékből áll. Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő - mint minden erszényesnél - igen rövid, átlagosan csak 30,5 nap. Az újszülött nagyon apró és embriószerűen fejletlen, tömege alig néhány gramm. Ennek ellenére teljesen egyedül, segítség nélkül mászik fel anyja erszényébe, ahol rácsimpaszkodik a négy emlő egyikére, és hosszú hetekig el sem ereszti azt. Életének első hónapjait az erszényben tölti, s később is gyakran visszajár oda, ha veszedelem fenyegeti. Csak 42 hetes korában hagyja el végleg az erszényt. Érdekességek: A természettudósok sokáig nem tudták eldönteni, hogy a szürke óriáskenguruknak vajon hány fajuk él Ausztráliában. A múlt században legalább három faját különböztették meg, századunk közepe táján pedig az egész társaságot egyetlen fajnak gondolták. A hetvenes évek elején két ausztrál kutató, W. E. Poole és H. J. Kirsch, rendkívül alapos kutatásaik alapján megállapították, hogy a szürke óriáskengurukon belül két faj különíthető el, nevezetesen egy keleti és egy nyugati faj.