Orangután Pongo pygmaeus Orang-utan Orang-Utan
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: főemlősök (Primates); család: orangutánfélék (Pongidae) Leírás: A főemlősök egyik legnagyobb termetű képviselője, a nőstények 40-50, a hímek 80-90 kg testtömegűek, testhosszuk pedig a 100 cm-t is elérheti. Lábuk viszonylag rövid, karjaik viszont feltűnően hosszúak. Testét hosszú szőrszálak borítják, amelyek a felnőtteken vöröses, vagy vörösesbarna színűek, kölyökkorban azonban még narancssárgás árnyalatúak. Elterjedés, élőhely: A délkelet-ázsiai szigetvilág két hatalmas szigetén, Borneón és Szumátrán élnek. A két földrajzi egység elszigeteltsége eredményeképpen az orangutánnak két alfaja alakult ki. A szumátrai orangután (Pongo pygmaeus abeli) Szumátra északi részén, a borneói (Pongo pygmaeus pygmaeus) pedig Borneó szigetének belsejében él. Néhány természettudós indokoltnak tartja, hogy a két csoportot önálló fajokként kezeljék. Életmód, táplálkozás: Erdőlakó faj, esőerdőkben éppúgy előfordul, mint mangrove-erdőkben, vagy hegyvidéki erdőségekben. Az elsősorban fán élő állatok közül az orangutánnál nagyobb nemigen akad. Az éjszakát is a fák ágai között tölti, alvófészkeket készít magának. Néha laza családi csoportokat alkot, általában mégis inkább magányosan él. Egy 5-10, de néha csak 1,5-3 négyzetkilométeres területet járnak be rendszeresen, táplálék után kutatva. Főként gyümölcsöket fogyaszt, s saját területén belül pontosan számon tartja, hogy melyik gyümölcshozó fa mikor érik be. A gyümölcsök mellett azonban leveleket, fakérget is fogyaszt, néha pedig madárfészkeket is kirabol. Szaporodás, egyedfejlődés: Vemhességi ideje 260-270 nap, az utódok száma általában csak egy, de - amint az embernél is - néha ikerellés is előfordul. A születésekor mintegy másfél kg-os kölyök 2-4 évig szopik, s nagyjából hétéves korában válik ivaréretté. Érdekességek: Az "orang-utan" a malájok nyelvén "erdei embert" jelent. Sokak szerint ez az elnevezés arra utal, hogy a malájok éppúgy embernek tekintették ezt az állatot, mint például a nyugatabbra eső szigeteken élő pápuákat, akiket "göndör embernek", "orang-papua"-nak neveztek. Annyi bizonyos, hogy a dajak harcosok körében a férfiak hagyományos bátorságpróbája az volt, hogy minimális fegyverzettel el kellett ejteni egy kifejlett hím orangutánt. A kézitusából néha az orangután került ki győztesen.