Ormányos elefántorrú cickány Macroscelides proboscideus Short-eared elephant-shrew Kurzohr-Rüsselspringer
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: elefántcickány-alakúak (Macroscelidea); család: elefántcickány-félék (Macroscelididae). Leírás: Rövidfülű ormányos cickánynak is nevezik, minthogy valóban rövid fülei vannak. Testhossza 10-11 cm, a farka 11-13 cm hosszú. Testtömege csupán 45 g körüli. Hátának színe a világosszürkétől a barnáig változik, a hasoldal fehér színű. Elterjedés, élőhely: Dél-Afrika száraz, füves területein él, még sivatagos területeken is előfordul. Élőhelyére általában a csekély éves csapadékmennyiség, az árnyat adó bozót vagy fű jellemző. Még a Namíb-sivatag bizonyos területein is előfordul. Életmód, táplálkozás: Nappal aktív állat. Tápláléka jobbára gerinctelenekből, főként rovarokból áll, de néha növényi táplálékot is fogyaszt. Táplálékát elsősorban látása és szaglása segítségével kutatja fel. Vadászterülete nagyjából egy négyzetkilométerre tehető, ezt a területet járja be rendszeresen táplálék után kutatva. Monogám állat, azaz egy párja van szinte egész életében. Egyes kutatók megfigyelték, hogy amíg a nőstény a kölykök felnevelésével foglalatoskodik, addig a hím pofazacskójában táplálékot visz neki. Szaporodás és egyedfejlődés: Az ormányos elefántorrú cickány vemhességi ideje 56 nap, s általában egy-két utód van egy alomban. Az utódok születésükkor még csak 6-8 grammosak, de gyorsan növekednek. 14-20 napos korukig vesznek magukhoz anyatejet, az ivarérettséget pedig 41-46 napos korukban érik el. Igazán gyorsan fejlődnek! Érdekességek: Igen különleges állatcsoport az elefántorrú cickányoké. Korábban a rovarevők közé sorolták őket, de ma már önálló rendnek számítanak. Eredetükről a természettudósok még ma is sokat vitatkoznak, egyesek szerint a nyúlalakúakhoz állnak közel. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy e csoport már igen korán elkülönült a többi emlősrendtől. Az ormányos elefántorrú cickány egyébként igen érdekes állat. Vadászterületén belül ugyanis egy úthálózatot tart fenn. Erre azért van szüksége, hogy ellenségei elől sebesen el tudjon menekülni a legközelebbi búvóhelyre. Ösvényeit rendszeresen karban tartja, hiszen ha egy fűszál fekszik keresztben a csapáson, a száguldva menekülő elefántorrú cickány abban könnyen orra bukhat, ami beláthatatlan következményekkel jár. Néha az is megesik, hogy az állat egy-egy kanyart lerövidít, s toronyiránt igyekszik elérni a másik ösvényt. Ez viszont azt jelenti, hogy az állat fejében egy elég részletes térkép van a vadászterületét átszövő úthálózatról.