Közönséges maki Lemur catta Ring-tailed lemur Katta
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: főemlősök (Primates); család: igazi makik (Lemuridae). Leírás: Testhossza átlagosan 45 cm, testtömege 2,4-3,7 kg. Jellegzetessége rendkívül hosszú, fekete-fehéren sávozott, olykor félméteres farka, amely miatt gyűrűsfarkú makinak is nevezik. Testének alapszíne gyöngyszürke, megnyúlt arcorra fejét rókaszerűvé teszi. Ujjainak végen nem karmokat, hanem lapos körmöket visel. Elterjedés, élőhely: Amint az összes többi makiféle, a közönséges maki is Madagaszkár szigetén, méghozzá annak délnyugati részén honos. Főként az erdőségeket kedveli, de előfordul nyíltabb, sziklás területeken is. Életmód, táplálkozás: 20-25 egyedből álló csapatokban él. Ezekre a csapatokra az a jellemző, hogy a nőstények egész életükben végig ugyanannak a csapatnak a tagjai, a hímek viszont néha csoportot váltanak. A többi makival ellentétben a közönséges maki egyedülálló módon nappal aktív, az éjszakát a fák ágai között tölti. A csapat reggel együtt indult a táplálék felkutatására. Tápláléka szinte kizárólag növényi eredetű táplálékból áll, levelekből, fakéregből, fűfélékből és más lágy szárú növényekből. Különösen kedveli az édes gyümölcsöket. A csapat egy 10-20 ha nagyságú területet jár be rendszeresen, táplálék után kutatva. Szaporodás és egyedfejlődés: A közönséges maki vemhességi ideje 132-134 napra tehető. Általában egyetlen utód születik, mintegy 75 g-os tömeggel. A kölyök kezdetben anyja hasán csimpaszkodik, később inkább a hátán lovagol. A kölyök féléves koráig szopik, s csak 15 hónaposan lesz ivarérett. Érdekességek: A közönséges makik életében igen nagy jelentőségük van az illatanyagoknak, a feromonoknak. Az illatanyag-termelő mirigyek a csukló sarkantyúinál, a hónaljban, illetve az ivarszervek környékén alakultak ki. Ha két rivális hím találkozik, mindketten bekenik farkukat az alkari mirigy váladékával, majd az illatanyagokat farkuk segítségével a vetélytárs felé terelik. A közönséges makik tehát illatháborút vívnak. Egyébként nemcsak az illatok, hanem a látható jelek is fontosak a makitársadalomban. Amikor a talajszinten közlekednek, hosszú, gyűrűs farkukat zászló gyanánt a magasba emelik, s így adják hírül a csapat többi tagjának, mikor merre járnak. Jellegzetes a hangjuk is, különösen azok a hangok, amelyeket este hallatnak, mielőtt nyugovóra térnének. A kutatók szerint ezek az elnyújtott kiáltások a csoport összetartását szolgálják. A makik hangjáról egyébként áltanosságban elmondható, hogy meglehetősen kísértetiesnek hangzanak. Amikor az első európai felfedezők meghallották ezeket a sejtelmes hangokat, azt hitték, hogy az erdőben tanyázó szellemektől származik. A csoport tudományos neve is ebből a félreértésből ered, ugyanis a lemur szó eredetileg holt lelket jelent.