|
Rendszertani hely: osztály: emlősök (Mammalia); rend: főemlősök (Primates); cerkóffélék (Cercophitecidae)
Leírás: A galléros pávián nevét arról az ezüstszürke szőrzetből álló, palástszerű "gallérról" kapta, amely kizárólag a kifejlett, ivarérett hímekre jellemző. A barnásszürke színű nőstények ilyen "gallért" nem viselnek, viszont mindkét nemre jellemző az arc és az ülőgumók rózsaszínes árnyalata. Amikor a hímek ásítanak, azt is megláthatjuk, hogy milyen hatalmas szemfogaik vannak.
Elterjedés, élőhely: Afrika szarvának, azaz Etiópiának és Szomáliának, valamint az Arab-félsziget déli csücskének félsivatagos, sztyeppés vidékein őshonos. Otthonosan érzi magát a kopár, sziklás területeken is, és nagy ügyességgel kapaszkodik meg a sziklák közti repedésekben.
Életmód, táplálkozás: Alapvetően talajlakó, hiszen elterjedési területén viszonylag kevés a nagyobb fa. Általában 50-60 egyedből álló hordákban él, amelyekbe több ivarérett hím is tartozik, s ezek általában saját háremmel is bírnak. A csoport legerősebb, domináns hímje (akit basának szokás nevezni) tartja fenn a legkiterjedtebb háremet. A horda egy adott területen szinte mindenfajta élelemforrást hasznosít, a fűfélék, gyökerek és gumók, sőt a különféle gyümölcsök éppúgy szerepelnek étlapjukon, mint a kisebb gerinctelenek és apró gerincesek is.
Szaporodás, egyedfejlődés: A nőstény 170-175 napig vemhes, s a vemhességi idő elteltével általában egyetlen utódnak ad életet. A kis páviánok nyolchónapos korukig szopnak, 4-7 évesen válnak varéretté. A hímek inkább később, 5-8 éves korban lesznek szaporodóképesek, de általában csak tízéves korban kezdik kialakítani saját háremüket, ekkorra erősödnek meg annyira, hogy szembeszálljanak a többi hímmel.
Érdekességek: A páviánmama nagyszerű módszert fejlesztett ki arra, hogy csemetéje mindig szem előtt legyen, s ne bitangoljon el túl messzire. Amikor úgy érzi, csemetéje már túl távol van tőle, megragadja a kölyök farkát, s annál fogva húzza vissza. A páviánmama így "rövid pórázon" tartja kölykét. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
